Ez a fantasztikus asszony évtizedek óta járja a világot, hogy felhívja minél több ember figyelmét az emberszabású majmokra, és különösen személyes kedvenceire, a csimpánzokra, akiknek tanulmányozására rászánta az egész életét.
A remény gyümölcsei című művét egy szombathelyi könyvesbolt akciós könyvei között fedeztem fel és rögtön le is csaptam rá, hiszen korábban már olvastam Goodall Amíg élek, remélek című életrajzjellegű írását. A remény gyümölcsei nem emberszabású rokonainkról szól: Goodall messzebbre tekint ezúttal. A könyv alcíme Kalauz az ésszerű táplálkozáshoz. A szerző fejezetről fejezetre mutatja be a műtrágyával, mérgekkel, génmódosításokkal kezelt növénytermesztést, az ezen alapuló iparszerű állattenyésztést és halgazdálkodást. A legtöbb embernek talán fogalma sincs, hogy mennyire károsak azok az ételek, melyeket nap mint nap a tányérjukra tesznek, és hogy mennyit szenvednek ezért a tárgynak tekintett, csak húsukért tartott állatok. Szerencsére Goodall pozitív példákat is bemutat bőven. Multi vállalatokkal küszködő farmereket, biogazdálkodókat, a minőségi iskolai étkezésért küzdő civileket, tudatos fogyasztókat, akik nem restek rákérdezni, hogy milyen terméket is helyeztek fel az áruházak a polcaikra. Mindezek mellett az angol kutatónő minden fejezet végén tanácsod ad, hogy mit tehetünk mi a jó ügy érdekében. Engem például rávett, hogy ne egyek több húst.
A könyv szigorúan tiltott olvasmány azok számára, akik tudatosan szennyezik saját és gyermekeik szervezetét, akik inkább nem szeretnének tudni arról, hogy mit nyelnek le, semmit hogy változtassanak táplálkozási szokásaikon. Akik viszonyt egy cseppnyi felelősségérzetet érez magában bolygónkért, másokért, magáért és a következő nemzedékekért, ha mást nem is tesz, legalább olvassa ez A remény gyümölcseit!
Az első két, semmitmondó fejezetet érdemes átlapozni, a harmadiktól azonban letehetetlen a könyv.
Jane Goodall: A remény gyümölcsei. Athenaeum 2000 Kiadó, 304 oldal
